Tizenhárom név, egy októberi hajnal és egy történet, amelyet szinte minden magyar ismer. Legalábbis azt hisszük. Az aradi vértanúk kivégzése 177 év alatt a magyar történelmi emlékezet egyik legerősebb jelképévé vált, csakhogy a tankönyvi történet mögött jóval összetettebb világ rejtőzik. Kiderült például, hogy Arad mártírjainak köre nem feltétlenül ér véget a híres tizenháromnál, az interneten terjedő utolsó mondatok közül több soha nem hangzott el, és még a sörrel való koccintás tilalma is gyanúsan fiatal „ősi hagyomány”. Közben új források és eddig alig ismert képek is előkerülnek. Arad története tehát nincs lezárva: ma már talán nem az a legérdekesebb kérdés, hogyan haltak meg a vértanúk, hanem az, kik voltak valójában, és miért élnek velünk még mindig. 177 év telt el, mégsem tudunk mindent Aradról Első pillantásra nehéz elképzelni, hogy 1849. október 6-ról még bármi újat lehet mondani. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik a szabadságharccal, ismerjük a kivégzettek életrajzát, a h...
Negyven éve indult világhódító útjára Grabowski, Safranek, Teufel, Lusta Dick és a négy gengszterpatkány, a Macskafogó azonban mára jóval több lett egy sikeres magyar rajzfilmnél. Ternovszky Béla rendezése 1986-ban került a mozikba, és olyan kulturális jelenséggé vált, amelynek mondatait azok is idézik, akik talán már arra sem emlékeznek, honnan származnak. A film története ráadásul legalább olyan fordulatos, mint Grabowski küldetése: egy jazzdal inspirálta, eredeti terve nem győzte meg a döntéshozókat, külföldi producerek segítségével valósult meg, készítésénél pedig még egy Commodore 64 számítógépnek is jutott szerep. A Macskafogó titka ugyanakkor nem pusztán a nosztalgia: négy évtized elteltével érdemes újranézni, valójában mennyire szokatlan filmet készítettek Nepp Józsefék. Egy jazzdalból született meg a Macskafogó világa A Macskafogó eredettörténetének talán legszebb csavarja, hogy nem egy nagyszabású egész estés rajzfilm koncepciójával kezdődött. Nepp József figyelmét a Th...